A családi hagyomány szerint a Tevanok eredetileg az egykori Árva megyei Alsókubinban éltek.A ma élõ legidõsebb generációknak elõdeik azt mesélték, hogy a család eredetileg kékfestõ mesterséget folytatott és még III. Károly idejében, 1718-ban a korabeli csabai pusztát benépesítõ szlovákokkal érkezett Békés megyébe, de a történeti források ezt cáfolják, ugyanis a XIX. század elejéig Békés megyében csak néhány zsidó család tudott megtelepedni, és a Tevanok nem voltak közöttük.
Békés megye Magyarország délkeleti részén, az Alföldön, a román határ mellett terül el. A vidékre a IX. század végén érkezett meg a honfoglaló magyarok Vata (Csolt) nemzetsége, amely késõbb a kereszténység híve lett, ennek bizonyítéka a Vésztõ határában, Mágoron feltárt XIXIV. században épült monostor. A XI. században alapították meg Békés vármegyét, amelynek székhelye Békés lett. Igazi virágzás az Anjou-korban, Károly Róbert idején kezdõdött, aki létrehozta a gyulai uradalmat. Zsigmond király ezt a Maróti családnak adományozta, õk kezdték meg a gyulai vár építését 14031405 között. A XV. században már négy mezõvárosa volt a vármegyének: Gyula, Békés, Szentandrás és Kaszaper. Ebben az idõben lett Gyula Békés vármegye székhelye. A vár 1566-ban a törökök kezére került. A törökök tatár segédcsapatainak 1596. évi pusztítása során a megye Körösöktõl délre esõ része szinte teljesen elnéptelenedett, s a törökök kivonulása után megkezdõdõ újranépesülést a kuruc háborúk szakították meg.A megye mai településhálózatának és népességének kialakulása 1711-tõl indult meg. A háborúk, pusztítások miatt elmenekült népesség visszatért a megye északkeleti részébe. A megye területének nagy részét birtokló Harruckern János György, a bécsi polgári családból az arisztokraták közé emelkedett hadiélelmezõ ismerte fel, hogy a magyarok kevesen vannak az újranépesítéshez, ezért szervezett betelepítésbe kezdett. 1718-ban Battonya szerbekkel és Békéscsaba szlovákokkal való újranépesítését még a királyi kamara szervezte, a következõ évtizedekben azonban már Harruckern báró hajtotta végre a telepítéseket. A földesúr hívására felvidéki és Pest megyei evangélikus szlovákok, a Rajna-vidékrõl és Dél-Németországból evangélikus és római katolikus németek, valamint a megyétõl délre, keletre esõ területekrõl szerbek és románok érkeztek erre a vidékre. A megye délidélkeleti része, a Csanád és részben Arad megyei puszták a kincstár saját kezelésében maradtak. A területet a mezõhegyesi ménesbirtok kivételével dohánykertész-telepítvények létesítésére bérlõknek adták ki, akik ún. telepítvényes falvakat szerveztek.
Békés megyében az elsõ zsidók a XVIII. század elején-közepén telepedtek le. 1728-ban a helytartótanács rendeletben utasított a zsidók összeírására. Ebbõl kiderül, hogy Békés vármegyében egyedül Gyulán élt egy Salamon nevû sör- és pálinkafõzõ. Tekintettel arra, hogy a Békés vármegye területének nagy részét magáénak tudható Harruckern család ellenezte a zsidóság betelepülését a birtokaira, nem növekedett a zsidók lélekszáma a területen. 1768. január 20-án Almásy Dániel békési fõszolgabíró három Váriban élt zsidóról tesz említést. A következõ idõszakban lassan megkezdõdik a zsidóság lassú bevándorlása a megyébe. 1787-ben a II. József által elrendelt népszámlálás adatai szerint Gyulaváriban hét, Békésszentandráson egy család élt. Békéscsabán ekkoriban még nem laktak zsidók.
Arról, hogy mikor telepedett le az elsõ izraelita vallású a településen, nincs pontos információ, de ismert, hogy az 1817-es népösszeírás idején már 13 zsidó vallású élt Békéscsabán. A közösséggé szervezõdés kezdeteit jelzi, hogy a letelepedõk ebben az évben megalapították a Chevra Khadisát, a temetkezéssel és jótékonysággal foglalkozó egyesületüket, és rövidesen temetõt is nyitottak a mai Széchenyi-liget mellett. A következõ években lassan ugyan, de emelkedett a letelepedõk lélekszáma. Az 1828. évi országos összeírásban 11 izraelita családfõ szerepel. A letelepedõ családok az évtized végén kisebb imaházat építettek.
Békéscsaba, a lélekszámában gyarapodó nagy falu a XIX. század második felében lendületes gazdasági fejlõdésnek indult, ebben nagy szerepe volt annak, hogy 1858-ban megépült a Pest-Arad-, majd 1870-ben pedig a NagyváradFiume-vasútvonal, amely Csabánál keresztezte egymást. Az évszázad második felében egyre intenzívebb polgárosodásnak lehetünk tanúi, megépült a Színház, a Laktanya, a Városháza, a Fiume Szálló, felépültek a település nagyméretû, impozáns templomai, komoly polgári házai, létrejöttek a kulturális és társadalmi élet legfõbb színhelyei.
A zsidó közösségre is kedvezõen hatott a gazdasági fellendülés, a hitközség tagjai közül a megyében és országszerte, sõt nemzetközi szinten is ismertté vált több jómódú kereskedõ, gyáros és iparos. Rosenthal Márton alapította meg az Elsõ Békéscsabai Gõzmalom Rt.-t. A régi malomépületet Rosenthal Márton 1872-ben vásárolta meg, és a századfordulóra fiaival felépítette Magyarország második legnagyobb vidéki malmát. Szállítottak a korabeli OsztrákMagyar Monarchia egész területén túl Angliába, Svájcba és Hollandiába is. Ugyancsak a malomiparban szerzett magának nevet az 1800-as évek utolsó negyedében megalapított Flamm Miksáné és Fiai gõzmalom. Emellett kialakult egy széles, ügyvédekbõl és orvosokból álló értelmiségi rétege a zsidóságnak, akik a település köztiszteletnek örvendõ polgáraivá váltak.
Az évszázad végén Békéscsabán is megtörtént a zsidóságon belüli szakadás, amely 186869-ben kezdõdött, amikor Eötvös József, a kiegyezés utáni elsõ vallás- és közoktatásügyi miniszter egy egyetemes izraelita kongresszust hívott össze annak érdekében, hogy rendezzék az évtizedes konfliktust, amely a XVIII. század végétõl kezdve a hitközségek között, sõt a hitközségeken belül is kialakult az asszimiláció kérdésében. Az ún. haladók neológok arra törekedtek, hogy a vallás törvényeit összhangba hozzák a polgárosodás követelményeivel, szembe kerültek a konzervatívokkal ortodoxokkal , akik minden reformot elutasítottak. A vita végeredménye három egymástól független zsidó közösség kialakulása volt, létrejött a neológ, az ortodox, és a mindkettõt megelõzõ, változatlan állapothoz ragaszkodó status quo irányzat.
Békéscsabán végül egy nagyobb lélekszámú széles jómódú értelmiségi, nagykereskedõ és iparos réteggel rendelkezõ neológ, és egy zömében inkább szerényebb megélhetésû, kisebb lélekszámú, de gyorsan gyarapodó ortodox közösség jött létre. A két hitközség összlétszáma 1890-ben 1312 fõ volt.
1893 nyarán készült el az új kéttornyú neológ zsinagóga, amely híven tükrözte a korabeli haladó békéscsabai zsidóság tekintélyét és a társadalomban elfoglalt helyzetét. A következõ évben felépült az ortodoxok új zsinagógája is.
A Tevan család valószínûleg egyike lehetett a legkorábbi békéscsabai zsidó családoknak, akik a XIX. század elsõ évtizedeiben telepedhettek le a községben, ennek bizonyítéka, hogy az 1831-es kolera idején elhunytak között szerepel Tevan Ábrahám neve is, akit a zsidó temetõben helyeztek örök nyugalomra.
Minden bizonnyal Tevan Ábrahám fia, az 1832/33-as összeírásban szereplõ Tevan Áron házaló kereskedõ, akirõl tudjuk, hogy 1845 1851 között elhalálozott, ugyanis a békéscsabai izraeliták 1851-es összeírásában már csak özvegye, a Békéscsaba 1576. házszám alatt élõ Tevan Áronné sz. Bleyer Katalina szerepel két fiával és hat lányával, akik között a legidõsebb Tevan József, aki Csabán született 1826 körül. Tevan József, aki terménykereskedéssel foglalkozott, 1853. december 1-jén vette feleségül Czinner Rozáliát, házasságukból a kutatások alapján tíz gyermek született, közöttük a legidõsebb, Tevan Adolf 1854. október 9-én.
Tevan Adolf ebben a dinamikusan fejlõdõ nagyközségben nõtt fel, és alapított családot. 1884. február 19-én a neológ zsinagógában vette feleségül a szintén békéscsabai születésû Fischer Teréziát. Házasságukból tíz gyermek született, elsõszülött fiuk kiskorában elhunyt, így kilenc gyermeket neveltek fel. A család a békéscsabai neológ közösséghez tartozott, annak is a kiskereskedõ rétegéhez. Tevan Adolf elõbb szatócsboltot és szikvízüzemet nyitott, majd más vállalkozásokkal is próbálkozott, mielõtt 1903-ban megvette volna Lepage Lajos nyomdáját és papírkereskedését. A család egyáltalán nem volt vallásos. Az 1800-as évek végén a Fõ utca 2024. számú házban (a késõbbi Berényi úton) éltek, itt nevelkedtek a Tevan gyerekek. Bár a századforduló utáni évekig nem tartoztak különösebben még a jómódúak közé sem, fontos volt a család számára a jótékonyság, ezt jelzi, hogy Tevan Adolfné pénztárosként évtizedeken keresztül tagja volt a Malbisch Arumim nevû egyesületnek, amely a szegény iskolás gyermekek felruházásával foglalkozott.
Tevan Sándor (18841887)
Az elsõszülött gyermek 2 éves és 8 hónapos korában az anyakönyvi bejegyzés szerint háthurutban halt meg.
Tevan Gizella (18861963)
1905-ben ismerkedett meg a makói származású dr. Südy Ernõ (1882-1973) gyógyszerésszel, akihez 1908-ban ment feleségül. Házasságukból két gyermek született: dr. Südy Ernõ és Erzsébet, gyógyszerészek, akik szintén a város megbecsült személyiségeivé váltak.
A Südy házaspár úttörõ szerepet játszott Békéscsaba kulturális életének megteremtésében, õk volta az alapítói az Auróra zenei, irodalmi és képzõmûvészeti körnek.
Tevan Flóra (18881944)
A Tevan családhoz hasonlóan nagymúltú békéscsabai család sarjához, dr. Révész (eredetileg Reisz) Sándor jónevû fogorvoshoz ment feleségül, házasságukból egy fiuk és két lányuk született: Révész László 6 éves korában halt meg, dr. Révész Márta, aki orvos lett, és Révész Katalin.
Révész Sándor Südy Ernõhöz hasonlóan egyike volt Békéscsaba haladó kultúraszervezõinek, egyben az Auróra Kör képzõmûvészeti szakosztályának vezetését is ellátta.
Az 1907-től 1909-ig folytatott bécsi tanulmányok után hazatérve átvette és továbbfejlesztette az édesapja által elindított vállalkozást. Ezt követően vette feleségül Fischer Clarissát (1894–1977), házasságukból három gyermek született: 1916-ban Tevan Pál, aki apja mellett tanulta a nyomdászmesterséget, 1919-ben Tevan Zsuzsa és 1923-ban Tevan Gábor, aki apja üzemében tanulta a tipográfiát.
Az első világháborút hadnagyi rangban szolgálta végig, gépészmérnök lett, megnősült, feleségül vette Vass Mariannt, de gyermekük nem született. Budapesten éltek.
Hadnagyként részt vett az első világháborúban. A nagyváradi tartalékos tisztiiskola elvégzése után a IX. zászlóaljjal az orosz harctérre vonult, részt vett a podkamieni ütközetben, ennek elismeréseként I. osztályú vitézségi éremmel tüntették ki. Később súlyos tüdőlövést kapott, ezért felgyógyulása után a háború végéig a Villamos Zászlóaljnál, majd a Villamos Tábori Vasútnál tevékenykedett építészmérnökként. A világháború után közismert szakember lett, és sok békéscsabai épületet tervezett az akkor forradalminak számító Bauhaus-stílusban, köztük a Zsidó Aggok Házát, két Árpád-soron található villát, illetve az 1970-es években lebontott Iczkovits család házát és gépáruházát az Andrássy úton.Felesége Domokos Mária (1892–1981) lett, két gyermekük született: Tevan Zsófia 1922-ben és Tevan György 1927-ben. Mindketten mérnökök lettek.
(balról a második)
Dr. Böhm József (1899–1943) szegedi ügyvédhez ment feleségül, akivel a Békés megyei nagyközségbe, Kondorosra költöztek, házukat Tevan Rezső tervezte. Házasságukból egy lányuk született, Böhm Ágnes (1928–1948).
Budapesten tanult az akkor még középiskolai rangú iparművészeti iskolában, 1919-ig, majd különböző művészek műhelyeiben dolgozott, tanult, az 1930-as években önálló iparművész lett. Engel Miklóssal kötött házasságából egy fia született, Engel-Tevan István (1936-1996) grafikusművész.
(balról az első)
A budapesti Iparművészeti Tanoda után 1918-ban férjhez ment, férjével, Kolozsváry Sándor (1898–1944) festőművésszel előbb Békéscsabán, majd Budapesten éltek. Házasságukból két gyermek született: Kolozsváry György és Kolozsváry Pál, akik elismert grafikusok lettek.Kolozsváry Sándor külföldön is elismert fametsző, emellett több, a Tevan Kiadó által megjelentetett könyv illusztrátora is volt, és az ő munkája a Tevan Rezső által tervezett békéscsabai Zsidó Aggok Háza oromzatán látható Mózes-szobor is.
A család legfiatalabb gyermeke volt. A Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt nem folytathatta tanulmányait, és külföldre ment, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában tanult, majd a lipcsei iparművészeti főiskolán megismerkedett Schmidt Luise Charlottéval (1905-1997), akivel 1928-ban kötöttek házasságot. Hazatérve Békéscsabán a Tevan–házban egy dobozkészítő üzemet hoztak létre, ahol különböző méretű és formájú kartondobozokat gyártottak 10-20 munkással. Házasságukból két fiú született: Tevan László (1931–1973), aki később mérnök, és Tevan János (1935-2012), akiből pedig üzemszervező üzemmérnök lett.
Az Auróra zenei, irodalmi és képzõmûvészeti kört dr. Südy Ernõ és felesége hozta létre. Elsõ rendezvényük, egy 1912-es hangverseny, amelynek a mûsortárát Tevan Adolf adta ki, osztatlan közönségi lelkesedést és elismerést váltott ki. Az Auróra kör megalapítására formálisan 1913. március 2-án vasárnap, a fiúgimnázium egyik termében került sor.
Az Auróra nevet Illés Dávid MÁV fõmérnök ajánlotta Auróra ugyanis a rómaiaknál a hajnalpír istennõje. A kör plakettjét Guido Reni Aurora c. festménye alapján Tevan Andor készítette el.
A Kör irodalmi, zenei és képzõmûvészeti szakosztályokkal mûködött.
A mûsort rendszeresen Tevan Adolf nyomtatta, 1913. szeptember 1-jén pedig Tevan Andor tartott elõadást a Kör egyik összejövetelén Könyvkultúráról címmel.
A Kör mintegy 300-500 fõ állandó bérletes közönséggel rendelkezett, harminc év alatt, 1913 és 1943 között 195 hangversenyt, 125 elõadást és 21 kiállítást rendezett.
A különbözõ szakosztályok mellett a jelenlegi Múzeum épületében saját könyvtárral is rendelkezett a Kör, ahol olyan könyvekhez is hozzá lehetett jutni, amelyeket abban az idõben nem jelentettek meg Magyarországon. A könyvtáros ifj. Südy Ernõ volt.
A Kör jelentõs arányszámú zsidó illetve baloldali tagságának fokozatos ellehetetlenítése miatt 1943-tól visszaszorult, és Kis Auróra néven magánházakban 20-30 fõs közönséggel mûködött tovább. 1944 márciusától, a németek bevonulásától 1945 májusáig szünetelt a mûködése. 1945. május 31-én újjáéledt az Auróra, tagjai azonban különösen az internálás, deportálás és a munkaszolgálat következtében jelentõsen megfogyatkoztak, utolsó rendezvénye 1949. november 3-án Engel Iván zongoraestje volt, majd 1950. március 9-én politikai nyomásra hivatalosan is feloszlott.
Móricz Zsigmond 1940-ben elõadást tartott az Auróra Körben, utólag így írt erről:
„Tündérkertben voltam itt Csabán”
Tevan Adolf és felesége mind a kilenc gyermekét becsülettel felnevelte, kitaníttatta, és mindegyiket megnősítette illetve férjhez adta, Ferenc kivételével mindannyiuknak gyermekei születtek. Tevan Adolf, a nyomda alapítója 1921-ben 67 éves korában halt meg. Az egész város nagy részvéttel értesült halálhíréről, temetésén a zsidó közösség tagjain, a családon, rokonságon kívül részt vettek a zsidó hitközségek vezetői és a korabeli városvezetés is. Síremléke a neológ zsidó temetőben áll. „Szép fiatalkorom volt, édesapám szociáldemokrataként olyan szellemben nevelt, hogy elleneztük a Horthy-kort. Nem voltunk vallásosak, de eszünkbe sem jutott, hogy kikeresztelkedjünk. Apám az első zsidótörvény után angliai álláslehetőséget kapott, ezen természetesen elgondolkodtunk, de én határozottan elleneztem, mert olyannyira ragaszkodtam a magyar kultúrához, amelynek a család is részese volt elég jelentős mértékben, hogy el sem tudtam képzelni máshol az életemet. Nyaranta a család Szanazugban jött össze, létrehozták az Auróra-kört, amely hangversenyeket és előadásokat tartott. Szerepelt itt Bartók Béla, Basilides Mária, egy alkalommal a berlini filharmonikusok is.”
Tevan Zsófia visszaemlékezése
A második világháború kitörésekor a családból az özvegy Tevan Adolfné, dr. Südy Ernőné Tevan Gizella, dr. Révész Sándorné Tevan Flóra, Tevan Andor, Tevan Rezső és Tevan László éltek családjaikkal együtt Békéscsabán. Tevan Ferenc, Engel Miklósné Tevan Margit és Kolozsváry Sándorné Tevan Ilona Budapesten, dr. Böhm Józsefné Tevan Erzsébet pedig Kondoroson lakott családjával.
Az 1930-as évek során az ország fokozódó jobbratolódása és a jobboldali erők befolyásának növekedése, az antiszemitizmus térnyerése a békéscsabai zsidóságra is nagy hatást gyakorolt. Sokan választották a kitérést annak reményében, hogy így mentesülnek a zsidóellenes intézkedések alól, amelyek 1938-ban az első, majd egy év múlva a második zsidótörvénnyel vették kezdetüket. 1939-ben bevezették a közérdekű munkaszolgálatot, ezután megkezdődtek a behívások, amelyek először a középkorú férfiakat érintették. 1941-ben Bárdossy László rendeletben intézményesítette a zsidó munkaszolgálatot. Ezt követően megsűrűsödtek a behívások. Ugyanebben az évben lépett életbe a harmadik zsidótörvény, amelyben meghatározták, hogy pontosan ki minősül zsidónak. 1941-ben a korábbi népszámláláshoz képest valamivel kevesebben, 2433-an tartoztak az izraelita felekezethez, és rajtuk kívül további 125 kikeresztelkedett személy élt Békéscsabán, összesen tehát 2558 fő minősült zsidónak az érvényben lévő törvények alapján.
1941 és 1944 között vitték munkaszolgálatra Tevan Lászlót, Tevan Pált, dr. Böhm Józsefet és a család többi munkaszolgálatos korú férfi tagját. Egyikőjük sem tért vissza. Az 1944. március 19-i német megszállás gyökeres változásokhoz vezetett a békéscsabai zsidóság helyzetében is. Áprilisban 24 békéscsabait internáltak, köztük volt Tevan Andor és Tevan Rezső is, akiket Ausztriába szállítottak, Tevan Andor Bécsbe, Tevan Rezső végül Bergen-Belsenbe került. A kinevezett Sztójay-kormány korlátozó rendeletek sorát adta ki, kötelezővé tette a sárga csillag viselését. Elrendelték, hogy a zsidók a lakhelyükön illetékes pénzügyi igazgatóságnál kötelesek bejelenteni vagyonukat, és bezárni üzleteiket. A város nem zsidó lakossága részéről leginkább semleges magatartást lehetett tapasztalni, a sárga csillag kötelezővé tétele után több alkalommal az utcán inzultáltak embereket, több házra antiszemita feliratokat festettek vagy betörték az ablakokat, de voltak olyanok is, akik kiálltak régi barátaik mellett, és igyekeztek segíteni nekik. Az 1944. április 28-i gettórendelet kiadása után Békéscsabán is megkezdődtek az előkészületek a gettó kialakítására. A polgármester zsidó házak és háztömbök kijelölése mellett döntött. A 18 utcában kijelölt 90 zsidó házba 770 családot gyűjtöttek össze 2200 taggal. A házak utcai ablakait lemeszelték, a kaput bezárták, és kiírták: „Zsidóház”. Zsidóháznak minősítették az Aggok Házát is, így az ott ápolt idős embereknek nem kellett elhagyni az épületet.
Egy hónapot töltöttek el a csabai zsidó családok a városban létrehozott zsidó-házakban, majd a dohánybeváltó hivatal épületeiben és udvarán létrehozott gyűjtőtáborba vitték őket. Harkai Vilmos, a békéscsabai kémelhárító tisztjének vezetésével a tábor fennállása alatt mintegy 100 embert kínoztak meg a legbrutálisabb módszerekkel, hogy állítólag elrejtett értékeik átadására kényszerítsék őket.
A mintegy 2200 csabai zsidót június 26-án vitték el a gyűjtőtáborból. A transzport június 29-én érkezett meg Auschwitzba. A csabaiak közül mintegy 250-300 ember került a munkaképesnek minősítettek közé, a többieket, 1900 idős embert, gyerekes anyákat és gyermekeiket ezen a napon gázkamrákban gyilkolták meg.
A 81. évében lévő özvegy Tevan Adolfnét, valamint Révész Sándort és feleségét Tevan Flórát a többi csabaival együtt 1944. június 29-én Auschwitzban meggyilkolták.