Nyomda

A Tevan nyomda és könyvkiadóvállalat története

A Tevan nyomda elődje

Lepage Lajos 1890 körül hozta létre nyomdáját és papírkereskedését – a kor általános szokásainak megfelelően összekapcsolva – Békéscsabán a Vasút – a mai Andrássy út – elején. Az épület Békéscsaba nagyközség tulajdona volt, tőlük bérelte a nyomdász a helyiségeket. Jól képzett nyomdász volt, azonban a két másik csabai nyomda mellett valószínűleg nem tudott megélni; 1903-ban kötött megegyezést Tevan Adolffal, és adta át neki nyomdáját és kereskedését, ezt követően Kolozsvárra távozott, és elismert tipográfus és kiadó lett.
A századfordulón szakképzettség nélkül egy iparengedély kiváltásával bárki nyithatott nyomdát, így kezdett bele a vállalkozásba Tevan Adolf.

A nyomda megalapítása
1903

Tevan Adolf kiskereskedő és ügynök 1903. március 16-án jelentette be a csabai főszolgabírónál, hogy nyomdaipari engedélyt kér. Ezzel együtt benyújtotta kérelmét a Lepage Nyomda helyiségeire is. Bár nyomdakönyvét csak 1903 júniusában hitelesítette az alispán, és iparigazolványát csak július körül kaphatta meg, június elején és végén elkészült nyomtatványaiból már küldött be kötelespéldányt. A nyomdaalapítás pontos dátumának a Tevan Adolf és Tevan Andor 1917-ben 1903. április 1-jét jelölte meg.

Ekkor indult útjára a Tevan nyomda és kiadóvállalat, amely negyvenhat esztendős története során kiemelkedő szerepet vállalt a magyar könyvkultúra megújításában. Könyvkészítés mellett a legkülönfélébb nyomdatermékek gondos és ízléses előállításával foglalkozott, 1919-ig többek között lapkiadással is.
A fennmaradt dokumentumok szerint a Lepage Nyomdából Tevan Adolf mindössze egy taposósajtót vett át, ezzel kezdte meg nyomdatermékeinek előállítását. Az év folyamán a korabeli szakszervezeti adatok alapján a nyomdában már négy kéziszedő és gépmester dolgozott két nyomógéppel.
A bérbe vett helyiségekben átalakítások váltak szükségessé, erre vonatkozóan a békéscsabai elöljárósági tanács jegyzőkönyveiben a következőket olvashatjuk:
Az átalakításokhoz a tanács hozzájárult, de feltűnő cégtábla elhelyezését és kirakat kialakítását éveken át nem engedte meg arra hivatkozva, hogy az zavarná a járásbíróságot. Tevan Adolf a nyomda fennállásának első időszakában 840, 1910-től 920, az első világháború alatt pedig évi 1200 koronáért bérelte a helyiségeket.
Tizennégy éven keresztül, 1917. június 30-ig működött a Tevan Nyomda első helyén, ezt követően a helyiségeket Goldberger Sámuel vette át, a nyomda pedig a Baross utca 11. számú házba költözött – a Kner Nyomda jelenlegi helyére.

Tevan Andor belépése a családi vállalkozásba

Tevan Andor 1909-ben érkezett haza a bécsi nyomdaipari tanulmányainak végeztével – ő adott új, korszerű irányt a munkának: 1912-ben létrehozták a kiadóvállalatot.

Erre az időszakra Tevan Andor a következőképp emlékszik:

„Az 1912-ben megkezdett kiadói működésem termékei mind szellemi, mind tipográfiai és könyvművészeti vonalon tökéletes könyvek voltak. Akkor, amikor két szerény nyomógép volt minden felszerelésem, és rajtam kívül 3 szedő, 1 gépmester és 2 berakónő volt a nyomda egész személyzete…”

1910-ben a korabeli Magyarország területén 18609 nyomdai munkást jegyeztek fel, Békéscsabán 1911-ben 14 kéziszedő, 3 gépmester és 3 szedőtanuló jelentette a teljes csabai nyomdai munkásságot, tehát összesen 20 fő.

Ebből 3 kéziszedő, 1 gépmester, 1 tanuló, valamint 2 berakónő illetve segédmunkás állt a Tevan cég alkalmazásában.

Első könyvét Tevan Andor 1910-ben készítette el, ez egy szeghalmi óvónő, Dapsy Gizella Nil álnéven írt „El nem küldött levelek” című verseskönyve volt. Nil és férje, a bohém életű Rozsnyay Kálmán révén került barátságba, kapcsolatba a kor jelentős íróival, költőivel.

Az 1909 és 1911 közötti próbálkozásnak és bemutatkozásnak tekinthető Tevan - kiadványok után 1912-ben indult meg az első könyvsorozat, a Tevan Könyvtár, amelyet a kiadó a következőképp hirdetett meg:

„A Tevan Könyvtár havonként három füzetet bocsájt a könyvpiacra, ügyelve arra, hogy úgy belső tartalma, mind külső kiállítása tekintetében az e nemű vállalatok közül kiváljék. Programjában felöleli a hazai és külföldi irodalom legjavát.”

Az első világháború időszaka

1914 tavaszán indította el Tevan Andor felelős szerkesztő és kiadó a Békéscsaba és Vidéke című politikai lapot, amely a háború végéig minden vasárnap megjelent hétszáz példányban.
A háborús cenzúra kellemetlenkedéseit elviselve súlyos papírhiánnyal küzdve dolgozott a kis üzem. Tevan Andor felmentést kért a katonai szolgálat alól 1916. január 1-től a törvény előtti felelősség tekintetében is átvette a nyomda vezetését hatvankét éves apjától.
A Tanácsköztársaság kikiáltását követően a nyomda is köztulajdonba került, Tevan Andort azonban szaktudását megbecsülve vezető pozícióban hagyták meg a helyi tanácshatalom vezetői. 1919. április 29-én Békéscsabát elfoglalták a román királyi csapatok, ezzel véget ért a proletárdiktatúra alig egy hónapnyi korszaka.
A románok a megszállt terület nagyobb nyomdáinak gépállományát leszerelték és elvitték. Tevan Adolf és Tevan Andor 1919 júniusában színleg a nyomdát egy liptószentmiklósi cégnek, a Bradska Jednotanak adta el – így, mint külföldi céget, sikerült megmenteni a román hatóságoktól, sőt még román megrendeléseket is kaptak, többek között a szenátusi választások nyomtatványainak elkészítésére.
1920 januárjában a román hatóság felmérései szerint a Tevan nyomda 2 nagy és 1 kézisajtóval működött, és 30 munkást alkalmazott – ilyen formában a város legnagyobb nyomdája volt.
A magas munkáslétszám oka elsődlegesen az volt, hogy a román megszállás alatt álló erdélyi és bánáti települések nem találtak kapcsolatot a budapesti nyomdák felé, és ezért itt rendelték meg szükséges nyomtatványaikat.

A két világháború közötti évek - A szerkezetváltás előzményei

Trianon hatásai a nyomdászat vonatkozásában
Országos viszonylatban elmondható, hogy Trianon után a magyar nyomdaipar válságos helyzetbe került, ugyanis az új országhatárok között maradt az iparág első világháború előtti kapacitásának 89,2%-a, a verseny, amelyben addig is rengeteg kis nyomda ment tönkre, egyre keményebbé vált.
Békéscsaba vonatkozásában némiképp eltérő helyzet: a frissen, 1919-ben városi rangra emelt település Nagyvárad és Arad elcsatolása után gazdasági és közlekedési központtá nőtte ki magát. Vállalkozásokat hoztak létre, amelyek munkát adtak a helyi nyomdáknak – egyben belső szerkezetváltoztatásra is késztették a tulajdonosokat, hogy az új, megváltozott igényeknek meg tudjanak felelni. Bár ez a helyzet nem jelentett komolyabb előnyt országos szinten, mégis érthetővé teszi, hogyan tudott több kis nyomda is fennmaradni az alföldi városban.

Az 1920-as évek elején a Tevan család átalakította és bővítette a nyomda üzemi épületeit. A világháború utáni infláció megszűntével és a pengő megjelenésével egyidőben a Tevan cég felhagyott a rendszeres könyvkiadással.
Az üzleti nyomtatványok és prospektusok mellett a húszas évek második felében egyre többször vállalt a nyomda nagy gyógyszergyárak megrendelésére addig jóformán ismeretlen színes munkákat és dobozkészítést.
A kartondobozok készítésére kapott ugyan sok megrendelést, de ezt már nem tudta felvállalni, ezért ezt öccsére, Tevan Lászlóra bízta, aki dobozkészítő üzemét a nyomda udvarában hozta létre.
Az új profil kialakulása állandó és biztosabb jövedelmet hozott a cég számára, egyben szükségessé tette újabb technikák megismerését és bevezetését, a munkáslétszám emelését, a géppark bővítését, erre azonban igazán komoly mértékben csak az 1930-as évek végén került sor. A gazdasági világválság időszaka ismét jelentős mértékben megtörte a kezdődő fejlődést, és lelassította az átalakítások folyamatát, azonban a Tevan nyomdának sikerült átvészelni az 1929-33-as időszakot.

A szerkezetváltás és a második világháború kezdeti időszaka

Az 1930-as évek közepére jellemző gazdasági pangás után a háború kezdeti időszakában, az 1938-ban megindult fegyverkezés érdekében intenzív ipari fejlesztés kezdődött. Az 1943 nyaráig tartó konjunktúra a nyomdaiparra is hatott. A Tevan nyomda kapacitása is jelentősen növekedett ebben az időszakban. Megtörtént a szerkezetváltás, a nyomda megnövelt munkáslétszámával és gépparkjával elsősorban a gyógyszergyárak igényeit szolgálta ki. A megrendelések bővülése következtében több munka és több haszon is keletkezett.
Az új termékcsoporttal, a csomagolóanyagokkal kezdetben a város és a környék gyógyszertárait, később pedig a nagy fővárosi gyógyszergyárakat szolgálta ki. Közöttük legjelentősebb a Chinoin és a Wander Gyógyszer és Tápszergyártó cég volt. Tevan Andor mindenekelőtt azért tudott igazán sikeressé válni a csomagolóanyagokkal, mert ennek tipográfiai hagyományai a vidéken nem voltak, és ő tette le ennek alapjait.
A változásokat jól érzékeltetik az alábbi adatok:

1938-39-ben a Tevan nyomdában 2 tisztviselő, 14 férfi és 19 női segédmunkás dolgozott, emellett egy tanulójuk volt. A nyomda gépállománya a következőkből állt: 2 gyorssajtó, 2 tégelysajtó, 1 Viktória sajtó, 2 amerikai sajtó, 1 vágógép, 1 fűzőgép és 8 elektromos motor. Ezen túl a városban egyedül nekik volt vonalazó gépük, sarokvágójuk és kötészeti présük.
Az 1930-as évek végére a Tevan nyomda Békéscsaba legnagyobb sokszorosító üzemévé vált, 1939-ben 180 tonna, 1943-ban 216 tonna papírt fogyasztott a cég.
Az 1940-es évek elejétől a nyomda irányításába bekapcsolódott Tevan Andor két fia, Tevan Pál és Gábor is.
1941. évi gépbeszerzések után a háborús időszak miatt a Tevan nyomda sem tudta bővíteni illetve korszerűsíteni a gépparkját. Az 1944. május 27-én felvett géptermi leltár adatai az 1941-ig vásárolt állományt mutatják, sőt nem történt jelentős változás ebben egészen az államosításig.
A háborús időszak egyre súlyosabb hatást gyakorolt a Tevan nyomdára is. Egyre több nehézséggel járt a papírbeszerzés, ugyanis csak úgy vállalhatott munkát a nyomda, és úgy juthatott papírhoz, ha a papírkiutalás szükségességét katonai parancsnok igazolta, emellett folyamatosan emelkedett a papír ára is.

A világháború befejezését követő idők

A világháború befejezését követően 1945. március 15-én hat és fél hónap szünet után a hazatért Tevan Gábor és Kiss Gábor újból megnyitották a nyomdát. Két hónappal később, májusban megérkezett Tevan Andor is az ausztriai deportálásból.
Az üzem háborús veszteségei nem voltak jelentősek. Tevan Andor az 1938-as árakat figyelembe véve 51000 pengő kárt mutatott ki. A megye alispánjának felhívására 1945. május 14-én a nyomda azt jelentette, hogy folyamatos működéséhez áramszolgáltatás, hatszáz mázsa papír és a hajtószíjak pótlása szükséges, emellett bankkölcsönt kell felvennie.

Az üzem megnyitását követően folyamatosan érkeztek a megrendelések a helyi Magyar Honvéd Katonai Parancsnokságtól, a pártoktól, magánszemélyektől, illetve – amint a háború előtt is – a nagy fővárosi gyógyszergyárakból. Az első könyvjellegű nyomtatványt a Demokratikus Ifjúsági Szövetség helyi csoportja rendelte. A Disz-könyvek 1945. április 4-étől május 24-ig érkeztek a nyomdába és 5000-10000 példányt rendeltek belőlük, azonban 1946 végéig ezeken kívül nem került ki könyv a Tevan - sajtó alól.

1945-ben összesen 14 tonna papírt használt fel a nyomda, a békeviszonyok helyreállásának köszönhetően az üzem ismét teljes gőzzel dolgozhatott, ezt rántotta vissza a forint bevezetését megelőző inflációs időszak, amikor a termelés stagnált. A nyomda természetbeni fizetésért is szállított, ha erre módja nyílt.

A forint bevezetése után a nyomda 1947-ben elérte a háború utáni termelésének csúcsát. Sikerült visszaszerezni a régi és bevált üzletfeleket, és megtartotta szerény középüzemi szintjét.
A háború utáni időszakban három könyvet adott ki nyomdájában Tevan Andor: 1947 karácsonyára 1948-as keltezéssel újból megjelentette Heltai Gáspár Esopusát, amelyet a Magyar Bibliofil Társaság az 1947. esztendő legszebb könyvének nyilvánított. A második kiadvány a békéscsabai származású Jankay Deutsch Tibor festő- és grafikusművész holokauszt alatt készült szénrajzait tartalmazó Mártírok című album volt.

1948-ban készült el az utolsó Tevan - könyv, Anatole France: Nyársforgató Jakab meséi, amelyet a Magyar Bibliofil Társaság az 1948. év legszebb könyvének nyilvánított.
Ezt követően 1949 márciusában Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter „a magyar irodalom és művészi könyvkiadás terén kifejtett évtizedes értékes munkája elismeréseképp a Tevan Nyomdának a Pro Arte érdemérmet” adományozta.
Az érdemérem már a szocialista ipar kialakítása idején érkezett.

Tevan Andor tisztában volt a változásokkal, azzal, hogy nyomdáját rövidesen államosítani fogják, ezért úgy döntött, hogy befejezi elkezdett munkáját, az 1944 tavaszán félbehagyott építkezéseket, és óriási kölcsönt vett fel, amelyből elkészült az új nyomda-komplexum. Ezt követően, 1949 tavaszán felajánlotta nyomdáját az államnak. 1949. május 16-án végbement az államosítás.

Ezt követően Botyánszky Pált nevezték ki a vállalat vezetőjének. Tevan Andor még néhány hónapig beosztottként dolgozott a nyomdában, ahonnan 1950-ben elbocsájtották.
A család ezután Budapestre költözött. Tevan Andor itt az Ifjúsági Kiadó képszerkesztője volt haláláig.
A Tevan nyomdát ezt követően Békési Nyomda Nemzeti Vállalatnak nevezték át, majd 1964-től a gyomai nyomdával egyesítve a Kner Nyomda nevet viselte.
Békéscsabán később Tevan néven Könyvesbolt működött, majd létrehozták a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskolát, és a Tevan Kiadót.
A nyomda mai utódja a Frantschach Magyarország Flexibilis Csomagolóanyag-gyártó Kft. 2002-ben tartotta gyáravatóját.

A nyomda bezárása

A nyomda vezetésébe újonnan bekapcsolódott Tevan Pált, majd Tevan Gábort is munkaszolgálatra vitték, Tevan Andort pedig 1944 tavaszán a németek bejövetele után internálták. A család többi tagját pedig deportálták vagy Budapestre szöktek.
A nyomdát ezt követően Kiss Gábor vezetése alá rendelték a hatóságok.
1944. május 20-án életbe lépett a 11.000./1944. M.E. számú rendelet, amelynek értelmében minden zsidó származású nyomdász iparjogosítványát azonnal vissza kell vonni.
Átmenetileg sikerült ezt meghosszabbítani a hadiüzemként működő Wander Gyógyszer- és Tápszergyár közbenjárásának köszönhetően. A miniszterelnökség vállalatvezetőt rendelt ki a cég élére, akinek vezetése mellett augusztus 31-ig nyitva maradhatott a nyomda, amíg feldolgozták a Wander cég ott lévő papíranyagát. Ezt követően megtörtént a bezárás.